Az NBA-t szeretők kétféleképpen állnak az alapszakaszhoz, egyik felük megnéz minden meccset, folyamatosan figyeli melyik csapat érhet be az első nyolcba, a másik oldal elkerüli ezt a fejtegetést, ők tudják ki az első keleten meg nyugaton és megnézik a rangadókat. Utóbbi csak a rájátszáskor kapcsolódik be a Larry O’Brien trófeáért folytatott harcba, mondván ők az éles összecsapásokra kíváncsiak (az első típus március környékén már ilyenné kezd alakulni, innentől ikszelgeti a naptárát és várja az április közepén esedékes szabadulást). Mindegy milyen módon, aki nézi ezt a sportot, az jól dönt. Bármikor bele lehet futni egy 20 pontos hátrányból történő fordításba vagy egy utolsó másodperces triplába, amivel az addig egyszer sem vezető alakulat végül győzelmet arat. Az alapszakasz hosszú volt, de maradt nyitott ajtó a záró fordulóra is, most pedig következzen már a lényeg, mert nagyon hosszúra nyújtottam az elejét.
Chicago-Indiana
A bevezetőben említett utolsó játéknap nagy kérdése az volt, hogy a teljes mértékben ugyanúgy álló Chicago Bulls és San Antonio Spurs közül ki lesz az abszolút első. A Spurs botlott, a Chicago pedig a Nets legyőzésével bebiztosította magát az első helyre, ezzel elkerülték a pénzfeldobást és a 2011-es rájátszás alatt végig pályaelőnnyel rendelkeznek.
Az idei MVP és év edzője is itt van? Igen, minden bizonnyal, ugyanis Tom Thibodeau olyan védelmet rittyentett, amit a Boston szurkolók ma is megkönnyeznek. Rose győzelme az MVP szavazáson meg borítékolható, erre már nem is térek ki. A Bulls a Jordan éra óta a legcombosabb szezonját produkálta. Bivaly vagy inkább bikaerősek. Az összes párosítás közül talán a legsimábbnak ez ígérkezik, az Indiana mínuszos mérleggel -ahogy az keleten előfordulhat- megkaparintotta a 8. rajtkockát. A Bulls rendelkezik a liga egyik legjobb védelmével, a legtöbb pattanót (44.16) szedik a rájátszásban résztvevők közül. Nagy szerencsével sem hiszem, hogy képes lesz a Pacers elkerülni a söprést. 4-0 a Chicagonak.
Orlando – Atlanta
Az Orlandonak egyszerű a játéka, triplát dobnak vagy bejátszák Howardnak, aki valamit kezd vele, ezt látta mindenki tavaly és tavaly előtt is. A csúcs ezzel a játékkal egy döntő részvétel volt. A szezon közbeni cserék miatt vagy épp annak ellenére 4. helyen végeztek és talán egy hajszállal több variáció van a játékukban, mint korábban. Richardson ide hozatala valemennyire bővíti a repertoárt. A Hawks talán 2 meccset is megfoghat ellenük, de ez a lehet a maximum. 4-2 az Orlandonak.
Miami – Philadelphia
Az egész 2011-es szezon valójában tavaly július 8-án kezdődött, amikor egy szakállas úr kockás ingben bejelentette, hogy Floridába rakja át a talentumát. Tűzijáték clevelandi 23-as mezekből, bemutató buli, Chris Bosh plasztikai műtét nélküli arc nagyobbítása, erről szólt a nyár. Ja meg 72-10-es rekorddöntésről, gyűrűhegyekről, valami nagy kezdetéről. Hamar odafagyott a mosoly Pat Riley arcára, amikor a szezon elkezdődött és nem indult zökkenőmentesen a Dream Team. Persze szépen összeálltak és lehet, hogy akár idén odaérhetnek. A Philly úgy kúszott fel a 7. helyre, hogy közben senki sem figyelt rájuk. Tele vannak jó képességű fiatal játékosokkal (Holiday, Young, Meeks, Williams, Turner), akik bármikor könnyedén szórhatnak 20 pontot, de a rájátszás a rutinról szól, egy-két felvillanásnál több nem juthat nekik. Megnehezítették sokak dolgát a 82 meccs alatt, talán még a Heatét is meg fogják? Kötve hiszem, 4-1 a Miaminak.
Boston – New York
A Boston addig húzta féket a zöld gépben, amíg végül a New Yorknál sikerült megállítani a vonatot. Nem lehet kérdés ez a keleti konferencia, de talán a rájátszás teljes első körének a legjobban várt találkozója. Shaquille O’Neal előzetes hírek szerint ismét parketten, utolsó bajnoki címéért küzdhet, egy korszakos játékos, karrierje végső nagy hajtását láthatjuk. Illúzióink ne legyenek, segítség lesz, de azért a csoda nem benne testesül meg. A pályán található 10 kezdőjátékosból 8 all star. Matchupokra lebontva szintén ínyencnek tűnik ez a kör (Kristic-Turiaf). A Boston leggyengébb pontja a lepattanózás, a New Yorké a védekezés minden formája. A védelem viszont a Celtics oldalán elsőrangú a Knicksnél pedig a támadó játék emelkedik ki az NBA mezőnyéből. Az összeszokottabb csapat továbbjutását tippelem, emellett pedig el se tudok képzelni mást csak azt, hogy tovább megy a Celtics, ennyire tudtam objektív lenni: 4-2 a Bostonnak
