HTML

NBA 2011 Rájátszás beharangozó / Nyugat

2011.04.16. 05:27 csaba34

Az előző bejegyzés egetrengető sikerének köszönhetően folytatom a nyugati konferenciával.

 

Mindenek előtt ott kezdeném, hogy megemlékezem azokról a csapatokról, akik keleten simán bekerültek volna a rájátszásba, de mivel nyugaton vannak, így nem kerültek be. A feleslegesen bonyolult előző mondatom után jöjjenek a csapatok: Houston Rockets (43-39) , Phoenix Suns (40-42), Utah (39-43). Ismét látható, hogy megmutatkozik mennyire egyenlőtlen a két konferencia, a Rockets például keleten 6. lenne  a győzelem-vereség mutatójával. Hogyan lehetne orvosolni ezeket az erőviszonybeli különbségeket a két oldal között? Nem tudom.

 

Miután ilyen egyszerű volt megtalálni a gyógymódot jöhetnek is a párosítások a versenyben lévők között:

 

San Antonio – Memphis

 

Már megint ott van a Spurs. Lehet bármi, a San Antonio képes, úgy első lenni teljesen váratlanul, hogy még a dobogóra se várta őket senki az előzetes latolgatás szerint. Minden évben jön egy-egy ismeretlen figura, aztán úgy beépíti a rendszerbe Popovich, mintha évek óta együtt pattogtatna a kerettel. A vezetőség és Popo érdeme is, hogy ennyi aranyat találtak a szarban: Parker 28. Gino 57. Blair 37. Hill 26. Splitter 28. választott volt, amikor épp draftolták őket. Hihetetlen felsorolás, tavaly pedig a Malagától elhozták Gary Nealt, aki ugyancsak tökéletesen passzol, olyan mint Bowen volt, csak sokkal jobb! Itt működik a legjobb scouting, csak szuperlatívuszokban lehet beszélni a színfalak mögötti munkáról.
Fontos megemlíteni, hogy Manu Ginobili játéka könyök sérülése miatt egyelőre kétséges, nem vagyok röntgen, de az az érzésem játszani fog.
A Macikat nem sokan várták a rájátszásba, de beértek a szétkapkodott – és a felvezetésben elsőre talán értelmetlenül említett -  Suns  és Utah tavalyhoz képest gyenge teljesítményének is köszönhetően. Randolph kirobbanó formában játszik és Rudy Gay is úgy játszott, sajnálatos vállsérülésig. A Memphis az 50% feletti csapatok ellen 20-24-re áll, ez a nyugati résztvevők közül a legrosszabb ilyen mutató a Portlanddel karöltve. Gay sérülése rányomja a bélyegét az egész körre, nélküle a Memphis eggyel kevesebb győzelemre lesz képes, 4-1 a San Antonionak

 

Oklahoma – Denver

 

 A legjobban várt titulust már az előző posztban ellőttem, ez lesz viszont a leglátványosabb.  A Denvert a Carmelo Anthony csere egy kicsit sem törte meg. A legjobb tűzerő itt van 107.5 meccsenként dobott ponttal a teljes NBA-t vezetik, persze kapnak is rendesen nem csak adnak. A csapat ténylegesen csapat. Nincs húzónév, egy halom jó játékos, akik közül igazán egyik se lóg ki a sorból. A Marshall botot, viszont valakinek vinni kéne. A posztra a szezon végén parádézó Ty Lawson lehet alkalmas, aki pár napja egy meghökkentő 10/11-es tripla mutatót jegyzett (oké a Minnesota ellen, de a 10 hármas akkor is 10 hármas).
Készen van. Minden a helyén, a palánk alá több száz kiló hús érkezett, jöhetnek a bajnoki címek. Mondhatnánk a Thunderről, de egy valami hiányozhat még: a tapasztalat. Nagy talány elég lesz-e az elmúlt szezon során tett kirándulás a playoffban, amikor is a Lakerst jócskán megszorongatták. A Westbrook-Durant tandem mellé egy sok csatát megélt Perkins, migrén szerű fejfájást fog okozni több csapatnak, az Oklahoma bajnokaspiráns nem kétséges. Már ki lehetett taláni, hogy a párharc továbbjutója ki lesz. Tipp: 4-2 az Oklahomának.

 

Los Angeles – New Orleans

 

Kishíján elszórakozta a második helyét a Lakers (azt egy náluk nagyobb csapat (vajon melyik?) már megtette) mégis,  azért a nagy leeresztés közepette sikerült nekik megőrizni ezt a pozíciót. Bynum állapota most is ad elég muníciót a témázásra, attól függetlenül, hogy nem Kobe Bryant lebeg élet és halál között. Lesz mit túlaggódni. A viccet félretéve, ha nincs Bynum, akkor LA-ben a triplázás veszélybe kerül, végérvényesen.
A Hornets csodájára járt mindenki, a 2010/11-es szezon kezdetekor. Sokáig vezették is nyugatot, aztán beálltak oda, ami nagyjából reálisan mutatja erejüket. Kicsit hasonló a Jazz fővárosának helyzete a Memphiséhez, itt is egy kulcsember, nevezetesen David West csúnya térdsérülése nehezíti a helyzetet.  Ronda baleset volt, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy minden videómegosztóról eltűnt az incidens felvétele. Chris Paul a rájátszásban egy külön állat, de kevés lesz ő egyedül Bryanték ellen, 4-1 a Los Angelesnek.

 

Dallas-Portland

 

A harmadik olyan forduló, ami kiérdemli a „leg” jelzőt. Nem lesz ez más, mint a legszorosabb viadal! A Mavericks 11-edszerre érte el sorozatban az 50 győzelmet, nagy változás itt sincs konzisztensen teljesítenek, stabilan benne vannak az rájászás forgatagában.  Párhuzamot lehet vonni a San Antonioval, de ellentétben a Sarkantyúsokkal a Jockey Ewing nevével fémjelzett városba, aranygyűrűk nem jönnek. Át tudja-e vinni Nowiztki őket az oregoniakon?
A Portland Trailblazers, olyan mint egy csótány. Beüthet bármilyen krach, valójában nem érzik meg. Elbénáztak egy draftot, amikor Durant helyett Odent hozták el, aki amióta Portlandbe került csak lesérülni járt fel a pályára. LaMarcus Aldridge-ből egy tankot képeztek, Brandon Roy úgy nézett ki kakukk erre az esztendőre. Idén pedig olyat tettek, amivel az én szememben kijavították az Odenes bakit, egy marék szotyiért megkaparintották Gerald Wallacet. Az érzés ilyen volt:

 


Azt súgja valami, amiben 100%-ig bizonytalan vagyok és a földtől kicsit eltávolodó is, hogy a 7. dallasi meccsen ez megtörténhet, de a tippem mégis:  4-3 a Portlandnek.

 

Ősi keleti idézettel zárnám, azzal, amit tegnap tett ki Rajon Rondo Twitterre: The time is now

 

Mindenkinek, aki elolvasta ezt a két eszmefutattatást: körömrágós-ordibálós meccsnézést kívánok!

 

Szólj hozzá!

NBA 2011 Rájátszás beharangozó / Kelet

2011.04.14. 22:11 csaba34

Az NBA-t szeretők kétféleképpen állnak az alapszakaszhoz, egyik felük megnéz minden meccset, folyamatosan figyeli melyik csapat érhet be az első nyolcba, a másik oldal elkerüli ezt a fejtegetést, ők tudják ki az első keleten meg nyugaton és megnézik a rangadókat. Utóbbi csak a rájátszáskor kapcsolódik be a Larry O’Brien trófeáért folytatott harcba, mondván ők az éles összecsapásokra kíváncsiak (az első típus március környékén már ilyenné kezd alakulni, innentől ikszelgeti a naptárát és várja az április közepén esedékes szabadulást). Mindegy milyen módon, aki nézi ezt a sportot, az jól dönt. Bármikor bele lehet futni egy 20 pontos hátrányból történő fordításba vagy egy utolsó másodperces triplába, amivel az addig egyszer sem vezető alakulat végül győzelmet arat. Az alapszakasz hosszú volt, de maradt nyitott ajtó a záró fordulóra is, most pedig következzen már a lényeg, mert nagyon hosszúra nyújtottam az elejét.
 
Chicago-Indiana
 
A bevezetőben említett utolsó játéknap nagy kérdése az volt, hogy a teljes mértékben ugyanúgy álló Chicago Bulls és San Antonio Spurs közül ki lesz az abszolút első. A Spurs botlott, a Chicago pedig a Nets legyőzésével bebiztosította magát az első helyre, ezzel elkerülték a pénzfeldobást és a 2011-es rájátszás alatt végig pályaelőnnyel rendelkeznek.
Az idei MVP és év edzője is itt van? Igen, minden bizonnyal, ugyanis Tom Thibodeau olyan védelmet rittyentett, amit a Boston szurkolók ma is megkönnyeznek. Rose győzelme az MVP szavazáson meg borítékolható, erre már nem is térek ki. A Bulls a Jordan éra óta a legcombosabb szezonját produkálta. Bivaly vagy inkább bikaerősek. Az összes párosítás közül talán a legsimábbnak ez ígérkezik, az Indiana mínuszos mérleggel -ahogy az keleten előfordulhat- megkaparintotta a 8. rajtkockát. A Bulls rendelkezik a liga egyik legjobb védelmével, a legtöbb pattanót (44.16) szedik a rájátszásban résztvevők közül. Nagy szerencsével sem hiszem, hogy képes lesz a Pacers elkerülni a söprést. 4-0 a Chicagonak.
 
Orlando – Atlanta
 
Az Orlandonak egyszerű a játéka, triplát dobnak vagy bejátszák Howardnak, aki valamit kezd vele, ezt látta mindenki tavaly és tavaly előtt is. A csúcs ezzel a játékkal egy döntő részvétel volt. A szezon közbeni cserék miatt vagy épp annak ellenére 4. helyen végeztek és talán egy hajszállal több variáció van a játékukban, mint korábban. Richardson ide hozatala valemennyire bővíti a repertoárt. A Hawks talán 2 meccset is megfoghat ellenük, de ez a lehet a maximum. 4-2 az Orlandonak.
 
Miami – Philadelphia
 
Az egész 2011-es szezon valójában tavaly július 8-án kezdődött, amikor egy szakállas úr kockás ingben bejelentette, hogy Floridába rakja át a talentumát. Tűzijáték clevelandi 23-as mezekből, bemutató buli, Chris Bosh plasztikai műtét nélküli arc nagyobbítása, erről szólt a nyár. Ja meg 72-10-es rekorddöntésről, gyűrűhegyekről, valami nagy kezdetéről. Hamar odafagyott a mosoly Pat Riley arcára, amikor a szezon elkezdődött és nem indult zökkenőmentesen a Dream Team. Persze szépen összeálltak és lehet, hogy akár idén odaérhetnek. A Philly úgy kúszott fel a 7. helyre, hogy közben senki sem figyelt rájuk. Tele vannak jó képességű fiatal játékosokkal (Holiday, Young, Meeks, Williams, Turner), akik bármikor könnyedén szórhatnak 20 pontot, de a rájátszás a rutinról szól, egy-két felvillanásnál több nem juthat nekik. Megnehezítették sokak dolgát a 82 meccs alatt, talán még a Heatét is meg fogják? Kötve hiszem, 4-1 a Miaminak.
 
Boston – New York

 

A Boston addig húzta féket a zöld gépben, amíg végül a New Yorknál sikerült megállítani a vonatot. Nem lehet kérdés ez a keleti konferencia, de talán a rájátszás teljes első körének a legjobban várt találkozója. Shaquille O’Neal előzetes hírek szerint ismét parketten, utolsó bajnoki címéért küzdhet, egy korszakos játékos, karrierje végső nagy hajtását láthatjuk. Illúzióink ne legyenek, segítség lesz, de azért a csoda nem benne testesül meg. A pályán található 10 kezdőjátékosból 8 all star. Matchupokra lebontva szintén ínyencnek tűnik ez a kör (Kristic-Turiaf). A Boston leggyengébb pontja a lepattanózás, a New Yorké a védekezés minden formája. A védelem viszont a Celtics oldalán elsőrangú a Knicksnél pedig a támadó játék emelkedik ki az NBA mezőnyéből. Az összeszokottabb csapat továbbjutását tippelem,  emellett pedig el se tudok képzelni mást csak azt, hogy tovább megy a Celtics, ennyire tudtam objektív lenni: 4-2 a Bostonnak

Szólj hozzá!

Paul Pierce: KG és én

2009.12.22. 21:15 csaba34

Itt a harmadik!

Én és Kevin együtt játszottunk, amikor középiskolába jártunk.

Ő az utazó csapatomban játszott. Elhoztam Inglewoodba (California)! Az edzőm az AAU-nál (American Athletic Union – Amerikai Atlétikai Szövetség) rátalált Kevre és rábeszélte, jöjjön játszon velünk. Kevin hallott rólam, de akkor nem látott játszani.

 

A bajnokságra azt akartuk, hogy jöjjön el velünk Vegasba. Összehozhattuk volna a bajnokságig és nem vesztettünk volna három egymást követő évben. Az edzőm talán a Nike táborában találkozott vele. Kijött és velem meg anyámmal maradt. Beszélt az iskola váltásról, én megpróbáltam rábírni, hogy jöjjön Inglewoodba az azt követő évben, mert Dél-Karolinába költözött. Kialakítottuk a kapcsolatunkat ott és ez vicces, hogy éppen hajóra szállt.

 

A következő idénykor együtt játszottunk, végzősök voltunk. Azután elmentük a McDonald's All-American-ra. Az ezt követő dolgot tudjátok, az NBA-ben van.

 

Olyan vagyok, mint te!

 

Nem tudtam hogy ez leheteséges, akkor.

 

Moses Malone, Darryl Dawkins. Olyan, mint a 70-es évek? Nem sejtettük, hogy ez lehetséges.

 

Azt hiszem -nem vagyok biztos a történetben- Isiah Thomas mondta neki, hogy mehetne a draftra.

 

A többit tudjátok, ott van.

 

Jayhawks! Hú hú!

 

Utoljára a Kansas Jayhawks nyert, megnyertük! hú hú!

 

Ez minden, amit mondanék. Úgy gondolom a Jayhawks valami különlegeset csinált.

 

(Fordítás a boston.com Celtics Blog-ban található Paul Pierce: KG and me című bejegyzése alapján.)

 

 

Szólj hozzá!

Paul Pierce: Ha én vezetném az NBA-t

2009.12.22. 19:01 csaba34

Paul Pierce nem állt le rögtön itt az új írása:

 

Tehát, David Stern, Barack Obama és Én besétálunk egy bárba...

 

...na, azért nem. Bár sosem tudhatod.

 

Akárhogy is, elgondolkoztam róla mit tennék, ha rendelkeznék a hatalmukkal egy napra (vagy, az én esetemben nagyobb önuralommal bírnék). Feltétlenül kicsit másképp csinálnék ezt-azt. Ez az amit tennék.

 

Három Dolog amit megváltoztatnék a ligában:

 

  1. Eltörölném a minimális korhatárt: Nem tudom minek van. Úgy értem, ha profi vagy akkor profi vagy. És ha egy csapat draftolni akar és te elég jó vagy, menned kéne, nem problémázni azzal, mennyi idős vagy. Láthatod a tengeren túlon (Bostonból nézve, azaz Európában.) a srácok profik 14, 15, 16 évesen. Mindenkinek kell adnod egy lehetőséget.
     

  2. 60 meccsre megrövidíteném a szezont: Minden évben valaki megsérül. Ez a fáradtság és a könnyek eredménye, az előszezon és az alapszakasz meccseinek összessége.
     

  3. 3 hüvelykkel megemelném a gyűrűt: Az atléták manapság őrületesek. Látod, hogyan ugranak a fiúk napjainkban. Megemelném a gyűrűt 3 hüvelykkel. Ennek értelmében meg kell tanulnod a tempó dobás művészetét. Tudnod kell majd hogyan játszd ezt a játékot egy kicsit jobban. A gyűrű megemelésével látni fogod a kosárlabda fejlődését. Az alapelemek változását fogod tapasztalni. Ez az igazság.

 

Két dolog, amit változtatnék a világon:

 

  1. Minden ember aki háborúba megy, visszatéréskor, kapjon ingyen egy házat -adók nélkül-: Erről beszéltem nem rég, arról mit történik azokkal, akik háborúba mennek. Mikor visszajönnek sokuk az utcákon van. Másik részük biztos jövedelmet kap, de a rendszer, amit megalkottak baromság.
     

  2. Harc a szegénység ellen: Nem mondhatni, hogy gazdagon nőttem fel. Mikor Inglewood-ba költöztem a nénikémmel laktam egy évig. Azután kaptunk egy egy hálószobás lakást, én, a mamám és a bátyám. Később, mikor idősebb lettem képesek voltunk egy kicsit több pénzt keresni, mert a testvéremet ledraftolta a San Francisco Giants. Ő vett édesanyámnak egy 100 000 dolláros házat a szerződéskötéskor kapott pénzéből. Ez igazán kisegített minket. Megszabadultunk attól a rossz szomszédságtól, ami mellett éltünk.

 

Egy valami amit változtatnék magamon.

 

  1. Sóvárgásom a csokiért: Nem tudok a csokoládé közelében lenni. Főképp, csokis jégrém és torta. Megpróbálom a gyerekeket ösztönözni, hogy legyenek egészségesek, hogy egészséges életmódban éljenek és ne legyenek függőségeik. De azt mondom nekik, nincs abban semmi rossz, amit egy nap egy héten megkívánsz, csak ne minden alkalommal. És ez az igazság.

(Fordítás a boston.com Celtics Blog-ban található Paul Pierce: If I ran the NBA című bejegyzése alapján.)

 

 

Szólj hozzá!

Paul Pierce: Hogy lett Boston az én városom?

2009.12.22. 01:27 csaba34

Paul Pierce a Celtics kapitánya billentyűzetet ragadott, lássuk mire jutott:

 

Felteszem az alapvető kérdést, "Miért csinálom ezt?"

 

A múltban sok mindent megmutattam a Celtics szurkolóknak és a Paul Pierce fanoknak. Mind tudjátok ki is vagyok kosarasként és Boston Celticként.

 

A blogolás lehetőséget ad arra, hogy mások jobban megismerjenek, ez az amire igazán vágyok. Mikor befejezem a játékot, azt szeretném, hogy többet tudjanak Paul Pierce személyéről, mint csak a kosárlabda játékosról.

 

Visszavonulásomkor nem akarom, hogy a közönség pusztán a pályán nyújtott teljesítményemről beszéljen. Amint abbahagyom a kosarazást, azt kívánom, hogy Ők alaposan ismerjenek, az életemet, azt amit máshogy csinálok a közösségemben és a segítséget, amit megpróbálok másokért tenni.

 

12 éve vagyok Bostonban. Mára valószínűleg jobban ismerem ezt a várost, annál  a helynél, ahol felnőttem, Inglewoodnál (California). Elég hosszú ideje itt élek (6-7 évbe telt, míg teljesen felfedeztem a várost az összes körforgalmával együtt, de hé...)

 

Jelen pillanatban azt érzem Boston az ÉN városom. A magamévá tettem és kedvelem.

 

Még emlékszem a napra, amikor draftoltak. A gondolataimban egyáltalán nem szerepelt, hogy végül Bostonban kötök ki. Abban az évben kizárólag a Draft első öt helyén álló csapatnál voltam edzésen. De a játékosbörze éjszakáján lecsúsztam a 10. helyig.

 

Vegyes érzésekkel fogadtam mikor a Boston kimondta a nevem. Először egyfajta izgatottság fogott el, hogy Bostonba megyek - ne felejtsétek el, Lakers szurkolóként nőttem fel LA-ben - ez volt az a gárda amit utáltam! Emlékszem láttam, hogy Scott, egy közeli barátom, akire nagybácsiként tekintek, reagált a hírekre. Tapsolni kezdett és azt mondta: "Helyes! Ez az ahol lennünk kell!"

 

Így hát átgondoltam: "Tudod mit. Teljesen igazad van." A többi klub nem akart engem és ez volt az, amelyik igen. Valahol lennem kellett, egy csapatnál, amelynek szüksége van rám. Az álmom hogy az NBA-ben lehetek teljesült. Ráadásul ezek után az ottani zászlók és trófeák közül egyik se fájt!

 

Pár évvel ezelőtt – a nyáron mikor a szerződés hosszabbítást aláírtam -  anyámmal és a bátyámmal annak a lehetőségéről beszéltünk, hogy más városban folytassam, talán megpróbálkozom vele, hogy máshol nyerjek. Valami olyan dolog volt ez, amiről mindig beszéltem a hozzám közelebb állókkal. Őrültség volt, a mamám ezt mondta: "Már elkezdtél felépíteni valami különlegeset ott Bostonban".

 

Nagyszerű barátaim voltak, ismertem az éttermeket, a hoteleket, a szórakozóhelyek tulajdonosait. Kényelmesen éltem, könnyen hozzászoksz ehhez. Oaklandből Los Angeles-be költözésemkor - 8 vagy 9 éves lehettem- nyomasztó volt, azt gondoltam elvesztek mindent, az összes barátomat, a kapcsolataimat. Előlről kellett kezdeni.

 

Azt mondta (szerk:Pierce édesanyja): "A fű nem mindig zöldebb a másik oldalon"

 

Igaza volt.

 

Nagyon örülök hogy aláírtam abban az évben. Igen közel voltam, hogy kipróbáljam magam szabadügynökként. Onnantól már tudtam, azért vagyok itt, mert Boston az én városom és én imádom.

 

Vicces, mert megkérdeztem Kevint hol óhajta visszavonultatni a mezét. Ő egyike a legnagyobb játékosoknak, akik valaha ezt a sportot űzték. Minnesotában kezdte. Bajnokságot Bostonban nyert. Hasonló a helyzet Ray-jel. Sok-sok évet töltött Milwaukee-ban.

 

Hol szeretnéd, hogy emlékezzenek rád?

 

Csodálatos helyzetben vagyok, hogy azt mondhatom engem 100 százalékban össze fognak kötni a Boston Celticsszel.

 

Egyedül egy helyen játszottam és elértem mindezt, még mindig olyan, mint egy csoda. Nem tapasztalod ezt soha többet. Nem látod ugyanazokat a játékosokat, ugyanott maradni. Igazi követője vagyok a játéknak és mindössze öt arc van, akik egy helyen vannak több mint tíz éve. Ők: Tim, Kobe, Ilgauskas, Nowitzki és Én.

 

Állandóan a Lakersszel társítod Kobe-t. Mindig a San Antoniora asszociálsz Timmy-ről. Ezek a fiúk bajnoki címet nyertek csapataiknak és ott zajlott az egész karrierjük.

 

Nézz körül a ligában, sok nagyszerű játékost látsz. Találsz néhány Hall of Famer-t, akik különböző helyeken voltak és a végén arra gondolsz, melyiket fogják képviselni? Nyugodt szívvel mondhatom én teljes mértékben egy Boston Celtic vagyok. Amikor az emberek visszanéznek a pályafutásomra egy csapattal fognak azonosítani.

 

Boston, az otthonom.

 

(Fordítás a boston.com Celtics Blog-ban található Paul Pierce: How Boston became my town? című bejegyzése alapján.)

 

 

 

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása